Biográfia

Nagy Ákos a dunaújvárosi Móricz Zsigmond Ének-Zenei Általános Iskolában kezdte tanulmányait, majd a szintén helyi Széchenyi István Gimnázium diákja lett. Később a Rosti Pál Gimnáziumban, majd Budapesten érettségizett. Gyermekkorában a kötelező kóruséneklés mellett hegedülni tanult Petky Árpádtól a dunaújvárosi Sándor Frigyes Zeneiskolában, amelyet 4 év után abbahagyott. Rendszeres zenei képzése innentől abbamaradt és autodidaktaként tanult tovább, mesterkurzusokat, szemináriumokat és egyetemi előadásokat látogatott. Budapestre 2000 szeptemberében költözött. Két évig magánúton ellenpontot és zeneelméletet tanított és felvételire készítette elő a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jelentkezőket.

2015 őszétől rendszeresen vezet zenei kurzusokat a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori iskolájában Tillmann J. A. filozófussal, esszéistával, egyetemi tanárral közösen.

Művészete

Művészete szintetikus, szintetizáló hajlamú, amely a németalföldi polifón hagyományokból építkezik. Elemzi a késő gótikus és a kora reneszánsz zenei világot, amelynek nyomait művein éppen úgy tetten érhetjük, mint ahogy az erdélyi népzenét, az indiai, a khmer, a balinéz (gamelán) vagy a japán kultúráét . Kutatja az Európán kívüli ritmus- és hangrendszereket. Újabb formák és újabb struktúrák érdeklik s ezeket sajátos dallamrajzolatokkal tölti ki, amelyek igen gyakran a nem temperált rendszerből valók. Szinesztéziás hajlama miatt régóta kutatja és előszeretettel alkalmazza műveiben a mikrotonalitást, a különféle hangolási rendszereket. Évek óta kísérletezik különféle pszichoakusztikai „trükkökkel”, például: különböző tempójú tremolók morfolásával, a binaurális ütem jelenségével, alacsony frekvenciás jelekkel, pulzárok és magnetárok, valamint más az űrből érkező rádiójelek hangjaival, különféle spektrális torzításokkal, tritonusz és oktávparadoxonokkal, glissandoszerű hatásokkal, skálaillúziókkal, Doppler-effektussal.

Az akusztikus hangszerek mellett élénken érdeklődik az elektronikus hangszerek, az elektroakusztikus zenék és a hangszintézis különböző fajtái, valamint az ütőhangszerek és az európai tradíciótól eltérő hangszerek, például sakuhacsi, hicsiriki, sho, bansuri, szerpent, tekerőlant, viola da gamba stb. iránt is, illetve különféle hagyományos hangszereket preparál, például zongorát, cimbalmot a hegedű hangfogójára emlékeztető preparátummal, brácsát különféle gyöngyökkel, fuvolát kisklarinét fúvókával, amit a fuvola fejrészének helyére kell behelyezni.

Zenéje a korai és a második világháború utáni avantgárdból, az amerikai experimentális, a korai pszichedelikus zenékből, számos európai és Európán kívüli népzenéből és természetesen a korábbi korok művészetéből táplálkozik.

Zenéje tömör tömböket rakosgat egymás mellé és ezek sokszor jelennek meg egymásra halmozva, amelyet layer technikának nevezett el. Kedveli a különféle matematikai sorozatokat, a variáció és a permutáció elve alapján szerveződő textúrákat, amelyeket bonyolult poliritmikus, politempós anyagokkal dúsít. Műveiben gyakran alkalmaz gemátriát. Kamara és szóló hangszeres darabjai egyfajta organikus retikuláris (háló vagy rácsszimmetria), transzlációs szimmetria mentén szerveződnek. A kétezres évek elejétől találkozhatunk cikkeivel, recenzióival, zenei tárgyú írásaival a kulturális lapok hasábjain. 2009 januárjában négy társával SZIMNIA (Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető Alapítvány) néven kortárs zenét propagáló, alkotóműhelyként is funkcionáló alapítványt hív életre, amelynek művészeti vezetője és programszervezője – ez azóta megszűnt. 2009 májusától Karnevál címmel kortárs zenei műsort vezet a budapesti Fúzió Rádión (azóta megszűnt, illetve átkerült a Civil Rádióba, amely szintén megszűnt).

2011 októberétől Danczi Csaba László a Prae.hu internetes portálon készít vele interjúkat. 2013 őszétől Keresteš Szabolccsal és Baráth Bálinttal Tri(o)KeBaNa néven előre lejegyzett és improvizatív elektronikus zenei műveket tolmácsol, amely formáció többnyire mindig soundpaintig,[1] azaz irányított improvizatív, jelnyelven megszólaló előadóművészekkel, a Hungarian Soundpainting Orchestra[2] tagjaival, egészül ki.

2015-től alkalmi projektre társul az Aba-Nagy Zsuzsanna és a Mandel Róbert vezette Geneamus Ensemble historikus és kortárs zenei csoportosuláshoz.

Több bemutatója hangzott el már Magyarországon, (Budapesten és a vidéki városokban egyaránt), például a Budapesti Őszi Fesztiválon a Bálnában, a Műcsarnokban, a Fészek Művészklubban, a Budapest Music Centerben, a szombathelyi Bartók Szemináriumon, az Auróra Modularisban, a Nádor teremben, a Művészetek Völgyében, a pécsi Művészetek és Irodalom Házában, a dunaújvárosi KMIben, stb., Németországban a berlini BKA Theaterben az Unerhörte Musik keretében, Olaszországban,  Görögországban, Franciaországban, Svédországban, az Egyesült Államokban.