Papírra vetett darabokat a konzervatórium utolsó évében kezdett el komponálni. A zeneszerzést mindig is igyekezett elválasztani a zongorázástól. Míg előadóként híven szolgálja a különböző korok eszméit és zenei megoldásait, műveiben az univerzális szellem személyre szabott világát törekszik hallhatóvá tenni. Az emberi teremtési folyamat szinte minden produktuma érdekli: legyen az egy geometriai gondolat, vagy egy szerteágazó polifón szövet, esetleg egy ősi nép hiedelem –, dallam – és ritmusvilága. A művészeti ágak pluralizmusában, egymásrautaltságában hisz, legyen az európai, illetve Európán kívüli kifejező eszköz. Kompozíciói forrását a jelenségek hatásában, valamint a kollektív tudattalan kimeríthetetlen mélységeiben keresi. Gondolkodását a fejlődés szolgálatába állítja, művészeti tevékenységét a szubjektum és az objektum kapcsolatának a lehető legmagasabb szintre emelése irányítja, illetve valósítja meg. Az ember metamorfózisa, lelkének felemelkedése darabjainak állandó témája, ezzel kapcsolatos, sajátos eszméi vezetik a formák kialakításában.

Az idő előre haladtával zenéje egyre inkább polifon jellegűvé válik, a homofón gondolkodás vagy egy központi akkord használatában, vagy több kis hangköz permutációiban jelenik meg. Legújabb műveiben az általa kifejlesztett mikroforma, vagyis mikroformális gondolkodás, mint összetartó erő adja a zenei egységet. Elektronikus műveiben sokszor alkalmazza a mikrotonalitást, ezzel együtt a különböző, saját vagy régi mesterektől átvett és transzmutált hangolási rendszereket (pelog, werckmeister, Úd). A szintetizátorok, samplerek, effektek sokszínűsége újra és újra alkotásra készteti. Komputerzenéi sokszor táplálkoznak hangszeres műveiből, azok egyfajta továbbgondolásai, a pszichoakusztika bevonásával létrejövő zenei allegóriák. Koncertjei és bemutatói három földrészen csendülnek fel, az

Amerikai Egyesült Államoktól Japánig.